Pontos-e árja és dravida indiánokról beszélni? A kérdés régi, de a haryanai Rakhigarhiban végzett ásatás lenyűgöző eredményei lehetőséget adnak arra, hogy újra megvizsgáljuk.
Az India Today magazin e heti számának címlapsztorijának középpontjában ezek az eredmények állnak: Egy 4500 éves, Indus-völgy korabeli férfi csontvázból (nevezzük Rakhigarhi embernek) nyert DNS azt mutatja, hogy a terület ősi lakói “két népesség keveréke” voltak: “Ősi ősi dél-indiaiak” és “iráni mezőgazdászok” – egy olyan csoport, amely nem őshonos a szubkontinensen.
De most jön az érdekes rész. Ez a DNS nem tartalmazta az R1a1-et — egy négy évezreddel ezelőtt elterjedt közép-ázsiai populáció genetikai anyagát. Ahogy a magazin beszámolója írja, az R1a1-et “gyakran nevezik lazán ‘árja génnek'”, és “erősen kötődik a magas kasztú észak-indiai populációkhoz.”
Íme a következmények dióhéjban megfogalmazott változata: “Az Indus-völgyi civilizáció népe és kultúrája különbözött a védikus (hindu) civilizáció kezdetéhez nyilvánvalóan kapcsolódó népességtől.”
MAGAZIN |3 ősszál
Ez még nem minden. A rakhigarhi ásatásokat részletező tudományos közlemény tervezete azt állítja, hogy a rakhigarhi ember közelebbi rokonságban áll az irulával, egy dél-indiai törzsi közösséggel, mint a nagyobb mértékben nyugat-eurázsiai eredetű indiai populációkkal. Azt is sugallja, hogy a terület Indus-völgy korabeli lakói valószínűleg egy korai dravida nyelvet beszéltek.
Mindezek fényében mit kezdjünk az úgynevezett árja invázió elmélettel – a hindu nacionalisták egyik kedvence? Tekinthetjük-e India lakosságát nagyrészt ősi és őslakosnak, vagy sem?
A kérdés kényes és politikailag terhelt. Az India Today magazin beszámolója leírja egy harvardi akadémikus beszámolóját arról, hogy 2008-ban indiai tudósok “rendkívüli érzékenységet” tanúsítottak a szubkontinensre irányuló eurázsiai migrációra utaló jelek miatt. “A kérdést” – írja a jelentés – “végül egy terminológiai bűvészmutatvánnyal oldották meg, az “ősi dél-indiai” (ASI) és “ősi észak-indiai” (ANI) elnevezéssel, hogy elfedjék azt a felfedezést, hogy az ANI egy olyan populációt képvisel, amelynek jelentős genetikai hozzájárulása a szubkontinensen kívülről származik.”
A rakhigiri ember most igazolta a dravidianistákat, és okot adott a hindu jobboldalnak a merengésre? Nos, tudományról beszélünk, így az eredmények értelmezése a legjobb, ha egy adag mértékletességgel történik. Ahogy a magazin jelentése rámutat, a szubkontinens népességei keveredtek másokkal belülről és kívülről egyaránt, és “nincs olyan népesség sem a régióban, amely azt állíthatná, hogy az ősi indiaiak “tiszta” vonalát képviseli.”
“Túlzás lenne bármilyen késztetés arra, hogy az ősi Indus-völgyi emberek nyilvánvaló dravida rokonságát a mai Dél-India kultúrájával és népével egyenlővé tegyük, vagy az utóbbiakat a szubkontinens “őslakosainak” tekintsük.”
Ha mindehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy Indiában az endogámia – a közösségeken belüli házasságkötés gyakorlata – egy szakaszát élte meg, akkor egy meglehetősen összetett képet kapunk.”
Ha a rakhigiri ember ma Facebook-bejegyzést írhatna, valószínűleg azt mondaná: “Ez bonyolult”.