Kevesebb mint egy év alatt elég jól felépült ahhoz, hogy járni tudjon, de sántítva. “Összetörtem, és az orvosok újra összeraktak” – mondta 2008-ban a The New York Timesnak. “Senki sem számított arra, hogy ilyen sokáig fogok élni.”
Josip Tito, Jugoszlávia kommunista vezetője kitüntette, és nemzeti hősként ünnepelték.
Miroslav Ilic szerb népdalénekes a “Vesna, a stewardess” című dalt vette fel tiszteletére.
Vulovic asszony később, 1972-ben visszatért a Yugoslav Airlineshoz, de nem légiutas-kísérőként, hanem irodai munkakörben, ahol a teherszállítási szerződésekről tárgyalt. Vissza akarta kapni a régi munkáját, és nem értett egyet a légitársasággal, hogy nem elég egészséges ahhoz, hogy folytassa.
“Nem akartak engem, mert nem akartak akkora nyilvánosságot a balesetnek” – mondta a Green Lightnak.
Az asszony elmondása szerint továbbra is repült alkalmanként, minden félelem nélkül.
Vesna Vulovic feltehetően 1950. január 3-án született Belgrádban. Elmondása szerint akkor döntött úgy, hogy légiutas-kísérő lesz, amikor meglátta egy barátját a Yugoslav Airlines egyenruhájában, és azt gondolta: “Miért ne lehetnék én is légiutas-kísérő?”
A baleset bekövetkeztekor még csak nyolc hónapja dolgozott a légitársaságnál.
Elmondása szerint körülbelül 18 évvel azután, hogy visszatért a munkába, a légitársaság nyugdíjba kényszerítette, mert megpróbálta meggyőzni a munkatársait, hogy ne szavazzanak Slobodan Milosevicre, a “Balkán mészárosa” néven ismert szerb nacionalistára és elnökre. Az utcán tüntetett Milosevics úr ellen, aki börtönben halt meg, mielőtt ítélet született volna a háborús és emberiesség elleni bűnökkel kapcsolatos perében.